Változnak az idők...

 s vele változok én is...

felnövök. talán :)

Azóta...

szüntelen, Őt látom mindenhol...

még mindig csak Téged :(

Nem...

és nem kényszerítheted önmagad a szerelemre...

mert az nem hosszas gondolkodás után születik: 

ha valódi, hamar ráeszmélsz, és kétséged sem lesz felőle...

:(

Csak...

ne lenne ilyen nehéz

mert ezt én másképp képzeltem el... :/

Sajnálom...

...de nekem még mindig fáj :/

  Tudom, butaságnak hangzik, meg érthetetlen is, hisz' alig kezdődött el az a történet, és alig volt igaz, és nem kellene így éreznem, de... de az én szívemnek nem lehet parancsolni. Makacs, irányíthatatlan, őszinte és mindig is erősebb volt nálam... :/  Az elmúlt 1 hét rossz volt. És a kérdésre, hogy "hogy vagy?", a válaszom egy apró mosolyba rejtve ennyi: "köszönöm, jól vagyok"... Hazudok mindenkinek? Nem! Nem hazudok, csak hát rövidítek a válaszomon. Mert nem vagyok jól, lelkileg, szívügyileg, értsd, ahogy akarod... Nemrég visszaolvastam az első leveleit. Hát nem kellett volna, most csak rosszabb. Őszintén, már akkor tudnom kellett volna, hogy az egész csak álom, nem lehet valóságos, mert túl szép volt... Volt. Ha csak egy igen rövid ideig is, de az enyém volt. Múlt időben...:( Én hittem Benne. Csalódtam. Egy álom marad. Nekem...

mert mindenkinek arra van ideje, amit igazán akar...

Hát akkor...

...EZVAN

Valaki...

valaki remél, valaki csak él, nem talállak úgysem másban, hidd el, bármerre is jártam.... 

...veled jó, veled még, olyan egyszerűen szép, csak tudnám, hol tartunk, hisz üres minden papírlap, írnék rólunk mindennap